Zenei utazás · 6. lépés a 12-ből

Beszélő húrok: a pipa szelíd és harcias darabjai

Ennek az útnak a zenéje eddig többnyire csendes volt: egy barátnak játszott csin, a lélegzet tempóját követő fuvola. A pipa más. Ez a hangszer egy teremnyi embernek mesél, és régi darabjai kétfélék: az egyik a háborúé, a másik a vágyakozásé. Ez a lépés mindkettőből egyet szólaltat meg, ugyanattól a zenésztől.

Hallgasd

  1. 霸王卸甲Bàwáng xiè jiǎ — Csu királya leveti páncéljátLiu Fang · Pípá11:32
  2. 塞上曲Sài shàng qǔ — Dalok a határ túloldalárólLiu Fang · Pípá11:54

Eső és gyöngyök

A pipa négyhúros lant körte alakú fa testtel és hosszú sor magas bunddal. A Selyemúton érkezett Kínába, és csaknem kétezer éve játszanak rajta; a Tang-udvarban vezető hangszer volt. Ma függőlegesen tartják az ölben, és az ujjbegyekre ragasztott műkörmökkel pengetik. A magas bundok miatt a bal kéz messze el tudja hajlítani a húrt a hangolástól, majd vissza: ezért tudnak a pipa hangjai csúszni és sírni.

Hangjának leghíresebb leírása ezerkétszáz éves. 816-ban Pai Csü-ji költő, száműzetésben a Jangce mentén, meghallgatta egy fővárosból jött asszony játékát, és leírta a Dal a pipáról című versében:

大絃嘈嘈如急雨,小絃切切如私語。 A vastag húrok kopognak, mint a hirtelen zápor; a vékonyak suttognak, mint a titkos szavak.

嘈嘈切切錯雜彈,大珠小珠落玉盤。 Kopogás és suttogás keveredik, mint kis és nagy gyöngyök, amelyek jádetálra hullanak.

Tartsd észben ezt a két képet, az esőt és a gyöngyöket. Mindkettőt hallani fogod.

Harcias és szelíd

A pipajátékosok a régi szólórepertoárt két családba sorolják. A vu, azaz harcias darabok gyorsak és erőteljesek, többségük csata. A ven, azaz szelíd darabok lassúak és líraiak, szerelemről, bánatról vagy tájról szólnak.

A darabokat zenészek és iskoláik adták tovább. A pipaszólók első széles körben nyomtatott gyűjteménye, Hua Csiu-ping szerkesztésében, 1819-ben jelent meg, egy nagyobb pedig, amelyet Li Fang-jüan családja hagyományából állított össze, 1895-ben. Ennek a lépésnek mindkét darabja ebbe a régi repertoárba tartozik.

A király leveti páncélját

Az első felvétel, a Csu királya leveti páncélját, harcias darab, de különös: vereségről szól. I. e. 202 körül, a Han-dinasztiát megalapító háború végén Hsziang Jü hadvezért, Csu királyát Liu Pang serege bekerítette Kajhsziánál. Éjjel katonái a saját szülőföldjük, Csu dalait hallották az ellenséges táborból, és elcsüggedtek. Hsziang Jü elbúcsúzott társától, Jü ágyastól, néhány lovassal kitört, és a Vu folyónál meghalt. A reménytelen bekerítettség kínai kifejezése, a sìmiàn Chǔ gē, „Csu dalai négy oldalról”, erről az éjszakáról ered.

A darab végigmegy a történeten: a tábor, a csata, a vonalakon átszálló dalok, a búcsú. Figyeld, hogyan vált szerepet a pipa, dobból hanggá és vissza. Híres párdarabja, a Tízoldali csapda, ugyanezt a csatát a győztes oldaláról meséli el; ez a vesztessel marad.

Dal a határon túlról

A második felvétel, a Dalok a határ túloldaláról, szelíd darab, és szinte az ellentéte. Vang Csao-csünhöz kötik, a Han-udvar hölgyéhez, akit i. e. 33-ban északra, a határon túlra küldtek, hogy a hsziungnuk uralkodójához menjen feleségül, és soha nem tért haza. A legenda szerint az úton olyan szomorúan játszott a pipán, hogy a fölötte szálló vadludak elfelejtettek szárnyat csapni, és lehulltak; a kínai festők azóta pipával a kezében ábrázolják.

Itt nincs csata, csak egyetlen hang. A szvit Hua Csiu-ping gyűjteményének rövid dallamaiból nőtt egymáshoz kapcsolódó darabok sorává Li Fang-jüanéban. Figyeld a bal kezet: a hangokat megszólalásuk után tolják, húzzák és rezegtetik, így a hangszer mintha sóhajtana. Ez Pai Csü-ji versének „suttogó vékony húrja”.

Egy zenész, két arc

Mindkét felvételen Liu Fang játszik, aki Kunmingban született, hatévesen kezdett pipán játszani, és ma Montréalban él. Ezt a párt maga választotta, egy harcias és egy szelíd darabot, hogy a hallgatók egymás mellett hallják a hangszer két arcát. Guzhengen is játszik: Vízből kiemelkedő lótusz című felvétele az előadói oldalán hallható, és a 7. lépésben, a citerák családjánál visszatér.

A pipát nagyobb együttesben Wu Man játékában hallhatod, a Brooklyn Folk Arts sorozat kínai műsorában, gaohuval, zhenggel és ütőhangszerekkel.

Szavak

琵琶 pípá
a kínai négyhúros lant, amelynek nevét a jobb kéz két mozdulatából eredeztetik, a kifelé (pi) és a befelé (pa) pengetésből
武曲 wǔqǔ
„harcias darab”: gyors és erőteljes, többnyire csata
文曲 wénqǔ
„szelíd darab”: lassú és lírai, szerelemről, bánatról vagy tájról
輪指 lúnzhǐ
„forgó ujjak”, az öt ujjal játszott tremoló, amelytől egyetlen hang is csillog

Máshol meghallgatható