古琴
Héthúros citera
A kucsin (古琴, gǔqín) a kínai héthúros citera: hosszú, érintő nélküli deszkahangszer, amelyet jobb kézzel pengetnek, bal kézzel pedig lefognak, csúsztatnak, és flageolethangokhoz érintenek. Régóta a tudósok és literátusok hangszere, amelyet finomságáért, nem a hangerejéért becsülnek.

Kísérőszöveg
Története nagy részében egyszerűen csinnek hívták. A 20. századra a csin sok más hangszer neve is lett, köztük a zongoráé, ezért a megkülönböztetés kedvéért elé tették a ku-, „régi” előtagot.
A hangszer
A csin nagyon halk, hangterjedelme nagyjából négy oktáv, üres húrjai a basszusban szólnak. Legmélyebb hangja nagyjából a cselló legmélyebb hangjának felel meg. Az előlapon tizenhárom gyöngyházból vagy hasonló anyagból berakott pont, a huj fut végig. Ezek jelölik azokat a pontokat, ahol a könnyedén megérintett húr tiszta flageolethangot ad.
Hagyományosan a fedőlap paulóniafából készült, és az Eget jelképezve domború volt, az alaplap katalpafából, és a Földet jelképezve lapos. A húrok egykor mindig sodrott selyemből készültek. A legtöbb játékos ma nejlonnal bevont acélhúrt használ, és vannak, akik máig azt mondják, hogy a selyem hangját semmi sem pótolja.
Hogyan hallgassuk?
A csinzene háromféle hangból épül. A szanjin a pengetett üres húr. A fanjin a flageolethang, könnyű és harangszerű, amely a húr egy hujnál való megérintésével születik. Az anjin a bal kézzel lefogott hang; a bal kéz pengetés után gyakran végigcsúszik a húron, így egyetlen hang elhajlik, megremeg vagy vándorol. A játékosok még az ujjak húron mozgásának halk hangját is becsülik, miután a hang már elhalt. Figyelmesen és halkan hallgasd, hiszen a hangszert csendes szobába vagy baráti kis társaságnak szánták.
Rövid történet
A legenda a csin feltalálását a kínai őskor bölcs uralkodóinak tulajdonítja, és a régi kézikönyvek ezt ismétlik; ma mítosznak tekintik. A hangszer csaknem háromezer éves írásokban szerepel, és nagyjából 2500 évvel ezelőtti sírokban is találtak példányokat. Azok a művészetek közé tartozott, amelyeket egy művelt tudóstól elvártak a kalligráfia és a festészet mellett, és sok darab olyan híres nevekhez kötődik, mint Konfuciusz.
A csinzenét tabulatúrával jegyzik le, amely húrokat, ujjhelyzeteket és pengetésmódokat rögzít, nem hangmagasságot és ritmust. A csienceu-pu nevű tömör forma a Tang-korban alakult ki, a Ming-kortól kezdve pedig igen sok nyomtatott kézikönyv jelent meg. Mivel a ritmus nyitva marad, egy régi darab feltámasztása, a tapu, hosszú értelmező munkát kíván. Az UNESCO 2003-ban az emberiség szóbeli és szellemi örökségének remekművévé nyilvánította a kucsinzenét, megjegyezve, hogy az ismert több ezer kompozícióból csak mintegy százat játszanak rendszeresen.
Ezzel kezdd
Kezdd Lo Ka Ping Vadludak ereszkednek a homokpadra című felvételével, majd jöhet a rövid Az őszi szél verse. Továbbiak a csinzene oldalán és a Teaszoba válogatásban.
Kérdések
- Mi az a kucsin?
- A kucsin héthúros, érintő nélküli kínai pengetős citera, tizenhárom berakott ponttal, amelyek a flageolethelyeket jelölik. Halk hangszer, amelyet régóta a tudósokhoz és Konfuciuszhoz kötnek.
- Mi a különbség a kucsin és a kucseng között?
- Mindkettő hosszú kínai citera, de a kucsinnak hét húrja van, húrlába nincs, és a hangmagasságot a húrok deszkán való lefogásával változtatják. A kucsengnek sokkal több húrja van, mindegyik a saját mozgatható húrlábán.
- Hogyan jegyzik le a kucsinzenét?
- Tabulatúrával. Minden összetett írásjegy megmondja a játékosnak, melyik húron, melyik ujjal és milyen pengetéssel játsszon, és hol fogja le a húrt, a ritmust azonban nem; azt a tanártól tanulják, vagy a játékos maga dolgozza ki.