古琴

Kína

Héthúros citera

A kucsin (古琴, gǔqín) a kínai héthúros citera: hosszú, érintő nélküli deszkahangszer, amelyet jobb kézzel pengetnek, bal kézzel pedig lefognak, csúsztatnak, és flageolethangokhoz érintenek. Régóta a tudósok és literátusok hangszere, amelyet finomságáért, nem a hangerejéért becsülnek.

Boya, seated on a rock, plays a qin across his knees while an attendant stands behind him.
Boya Playing the Qin (伯牙鼓琴圖) (részlet). Wang Zhenpeng, Yuan dynasty, early 14th century, Palace Museum, Beijing. Public domain.
  1. 秋風詞Qiū fēng cí — Az őszi szél verseGǔqín1:47
  2. 平沙落雁Píng shā luò yàn — Vadludak ereszkednek a homokpadraLo Ka Ping · Gǔqín4:45

Kísérőszöveg

Története nagy részében egyszerűen csinnek hívták. A 20. századra a csin sok más hangszer neve is lett, köztük a zongoráé, ezért a megkülönböztetés kedvéért elé tették a ku-, „régi” előtagot.

A hangszer

A csin nagyon halk, hangterjedelme nagyjából négy oktáv, üres húrjai a basszusban szólnak. Legmélyebb hangja nagyjából a cselló legmélyebb hangjának felel meg. Az előlapon tizenhárom gyöngyházból vagy hasonló anyagból berakott pont, a huj fut végig. Ezek jelölik azokat a pontokat, ahol a könnyedén megérintett húr tiszta flageolethangot ad.

Hagyományosan a fedőlap paulóniafából készült, és az Eget jelképezve domború volt, az alaplap katalpafából, és a Földet jelképezve lapos. A húrok egykor mindig sodrott selyemből készültek. A legtöbb játékos ma nejlonnal bevont acélhúrt használ, és vannak, akik máig azt mondják, hogy a selyem hangját semmi sem pótolja.

Hogyan hallgassuk?

A csinzene háromféle hangból épül. A szanjin a pengetett üres húr. A fanjin a flageolethang, könnyű és harangszerű, amely a húr egy hujnál való megérintésével születik. Az anjin a bal kézzel lefogott hang; a bal kéz pengetés után gyakran végigcsúszik a húron, így egyetlen hang elhajlik, megremeg vagy vándorol. A játékosok még az ujjak húron mozgásának halk hangját is becsülik, miután a hang már elhalt. Figyelmesen és halkan hallgasd, hiszen a hangszert csendes szobába vagy baráti kis társaságnak szánták.

Rövid történet

A legenda a csin feltalálását a kínai őskor bölcs uralkodóinak tulajdonítja, és a régi kézikönyvek ezt ismétlik; ma mítosznak tekintik. A hangszer csaknem háromezer éves írásokban szerepel, és nagyjából 2500 évvel ezelőtti sírokban is találtak példányokat. Azok a művészetek közé tartozott, amelyeket egy művelt tudóstól elvártak a kalligráfia és a festészet mellett, és sok darab olyan híres nevekhez kötődik, mint Konfuciusz.

A csinzenét tabulatúrával jegyzik le, amely húrokat, ujjhelyzeteket és pengetésmódokat rögzít, nem hangmagasságot és ritmust. A csienceu-pu nevű tömör forma a Tang-korban alakult ki, a Ming-kortól kezdve pedig igen sok nyomtatott kézikönyv jelent meg. Mivel a ritmus nyitva marad, egy régi darab feltámasztása, a tapu, hosszú értelmező munkát kíván. Az UNESCO 2003-ban az emberiség szóbeli és szellemi örökségének remekművévé nyilvánította a kucsinzenét, megjegyezve, hogy az ismert több ezer kompozícióból csak mintegy százat játszanak rendszeresen.

Ezzel kezdd

Kezdd Lo Ka Ping Vadludak ereszkednek a homokpadra című felvételével, majd jöhet a rövid Az őszi szél verse. Továbbiak a csinzene oldalán és a Teaszoba válogatásban.

Kérdések

Mi az a kucsin?
A kucsin héthúros, érintő nélküli kínai pengetős citera, tizenhárom berakott ponttal, amelyek a flageolethelyeket jelölik. Halk hangszer, amelyet régóta a tudósokhoz és Konfuciuszhoz kötnek.
Mi a különbség a kucsin és a kucseng között?
Mindkettő hosszú kínai citera, de a kucsinnak hét húrja van, húrlába nincs, és a hangmagasságot a húrok deszkán való lefogásával változtatják. A kucsengnek sokkal több húrja van, mindegyik a saját mozgatható húrlábán.
Hogyan jegyzik le a kucsinzenét?
Tabulatúrával. Minden összetett írásjegy megmondja a játékosnak, melyik húron, melyik ujjal és milyen pengetéssel játsszon, és hol fogja le a húrt, a ritmust azonban nem; azt a tanártól tanulják, vagy a játékos maga dolgozza ki.