三線

A hangszer

A selyemből vagy nejlonból készült három húr a bőrrel borított testtől egy fa nyakon fut fel a karakui nevű hangolókulcsokig. A testet hagyományosan burmai pitonbőr borította. A kereskedelmi szabályok miatt ma recés pitont is használnak, és mivel a természetes bőr száraz vagy hideg időben megrepedhet, a műbőr is gyakori. Az okinavaiak szerint a szansin hangját és értékét a nyaka dönti el, és az ébenfa (kokutan) nyakakat becsülik, a jaejamaiakat a leginkább.

A hagyományos pengető vízibivalyszarvból készül, és a mutatóujjra húzzák, bár sok játékos ma gitárpengetőt vagy a körmét használja. A szárazföldi samiszennel ellentétben a szansin testét nem ütik meg a pengetővel. A játékosok többféle hangolás, csindami közül választanak, és kunkunsiból olvassák a zenét; ez az ujjhelyzeteket kínai írásjegyekkel jelölő lejegyzés a 18. századból való, és csak a szansinon olvasható.

Rövid történet

A szansin a dél-kínai Fucsien szanhszienjéből származik. Feltehetően kereskedelem útján jutott el a Rjúkjú-szigetekre, valószínűleg a 15. században, és Okinaván és az Amami-szigeteken alakult ki saját jellege. A 16. században eljutott az Oszaka melletti Szakaiba, ahol samiszenné alakult át.

A Rjúkjú Királyság alatt a szansin az udvar hangszere lett. A 17. század elején hivatalos tisztséget hoztak létre a szansinzene számára, és az olyan klasszikus iskolák, mint a Tanszui-rjú, az Afuszo-rjú és a Nomura-rjú, erre az udvari hagyományra vezetik vissza származásukat. A nemesi családok kincsként őrizték a szép hangszereket, és némelyek a ház falifülkéjében állították ki őket.

A klasszikus repertoár mellett népdalok is születtek. Ünnepségeken és kötetlen szabadtéri összejöveteleken énekelték őket, szövegük hírekről, pletykákról és szerelemről szólt. A Mijako- és a Jaejama-szigeteknek saját népi hagyományuk van; a népdal oldal Japán népdalai között helyezi el őket.

A szansin ma is a legtöbb okinavai otthonban megtalálható, és esküvőkön, születésnapokon és ünnepeken minden korosztály játszik rajta. Az 1990-es években népszerű dalok révén országos közönséghez jutott el, 2018-ban pedig a japán kormány hagyományos kézművességgé nyilvánította.

Ezzel kezdd

Az oldal egyetlen szansinfelvétele Mijakodzsimán készült, 2016-ban. Alkalom arra, hogy a hangszert a Mijako-szigeteken halljuk, amelyek népdalhagyománya különbözik a főszigetétől.

Kérdések

Mi az a szansin?

A szansin okinavai háromhúros pengetős lant kígyóbőrrel borított testtel. A rjúkjúi klasszikus és népzene fő hangszere.

Mi a különbség a szansin és a samiszen között?

A szansin a régebbi hangszer és a samiszen őse; a samiszen a 16. században fejlődött ki belőle. A szansin nyaka rövidebb, kígyóbőr borítja, és ujjra húzott szarupengetővel játsszák, amely nem üti meg a testet, ahogy a samiszen pengetője.

Miért borítja kígyóbőr a szansint?

A pitonbőr a hagyományos borítás, és az okinavai családok sokáig kincsként őrizték a szép kígyóbőr hangszereket. Mivel a természetes bőr száraz vagy hideg éghajlaton megrepedhet, és a pitonkereskedelem szabályozott, ma a műbőr is gyakori.

Mi az a kunkunsi?

A kunkunsi a szansin hagyományos, 18. századi lejegyzése. Kínai írásjegyekkel jelöli az ujjhelyzeteket, és csak a szansinon olvasható.