三味線
Háromhúros lant
A samiszen (三味線) Japán háromhúros lantja: hosszú, érintő nélküli nyak, amely egy elöl és hátul bőrrel borított, kis négyszögletes testen fut át; általában bacsi nevű széles pengetővel ütik. A kínai szanhszienből származik, a 16. században a Rjúkjú-szigeteken át érkezett, és az Edo-korban a japán zene meghatározó hangszere lett.
- 箏曲演奏会（1966年）第一部Sōkyoku ensōkai, 1966 — side A — Japán kotozene-koncert, 1966 — A oldal26:20
- 箏曲演奏会（1966年）第二部Sōkyoku ensōkai, 1966 — side B — Japán kotozene-koncert, 1966 — B oldal19:25
- かっぽれKappore — Kappore (táncdal)2:17
- 新生涯Shinshōgai — Új élet2:52
- 吾妻八景（一）Azuma hakkei (1/6) — Edo nyolc látképe, 1/6. rész3:05
- 吾妻八景（二）Azuma hakkei (2/6) — Edo nyolc látképe, 2/6. rész3:05
- 吾妻八景（三）Azuma hakkei (3/6) — Edo nyolc látképe, 3/6. rész3:30
- 吾妻八景（四）Azuma hakkei (4/6) — Edo nyolc látképe, 4/6. rész3:36
- 吾妻八景（五）Azuma hakkei (5/6) — Edo nyolc látképe, 5/6. rész3:11
- 吾妻八景（六）Azuma hakkei (6/6) — Edo nyolc látképe, 6/6. rész3:19
- 供奴（一）Tomoyakko (1/4) — A lakáj, 1/4. rész2:54
- 供奴（二）Tomoyakko (2/4) — A lakáj, 2/4. rész3:46
- 供奴（三）Tomoyakko (3/4) — A lakáj, 3/4. rész3:26
- 供奴（四）Tomoyakko (4/4) — A lakáj, 4/4. rész3:31
- 壺坂寺（一）Tsubosakadera (1/4) — A Tsubosaka templom, 1/4. rész2:57
- 壺坂寺（二）Tsubosakadera (2/4) — A Tsubosaka templom, 2/4. rész3:48
- 壺坂寺（三）Tsubosakadera (3/4) — A Tsubosaka templom, 3/4. rész3:26
- 壺坂寺（四）Tsubosakadera (4/4) — A Tsubosaka templom, 4/4. rész3:07
- 堀川（上）Horikawa (1/2) — Horikawa, 1/2. rész3:08
- 堀川（下）Horikawa (2/2) — Horikawa, 2/2. rész3:22
- 赤垣源蔵徳利の別れ（一）Akagaki Genzō tokkuri no wakare (1/4) — Akagaki Genzō búcsúja a szakésüveg fölött, 1/4. rész3:42
- 赤垣源蔵徳利の別れ（二）Akagaki Genzō tokkuri no wakare (2/4) — Akagaki Genzō búcsúja a szakésüveg fölött, 2/4. rész3:34
- 赤垣源蔵徳利の別れ（三）Akagaki Genzō tokkuri no wakare (3/4) — Akagaki Genzō búcsúja a szakésüveg fölött, 3/4. rész3:46
- 赤垣源蔵徳利の別れ（四）Akagaki Genzō tokkuri no wakare (4/4) — Akagaki Genzō búcsúja a szakésüveg fölött, 4/4. rész3:48
- 越後獅子（一）Echigo-jishi (1) — Az echigói oroszlántáncosok, 1/6. rész3:18
- 越後獅子（二）Echigo-jishi (2) — Az echigói oroszlántáncosok, 2/6. rész3:36
- 越後獅子（三）Echigo-jishi (3) — Az echigói oroszlántáncosok, 3/6. rész3:34
- 越後獅子（四）Echigo-jishi (4) — Az echigói oroszlántáncosok, 4/6. rész3:21
- 越後獅子（五）Echigo-jishi (5) — Az echigói oroszlántáncosok, 5/6. rész2:48
- 越後獅子（六）Echigo-jishi (6) — Az echigói oroszlántáncosok, 6/6. rész3:06
Kísérőszöveg
A név jelentése „három húr”, és szangennek is hívják, különösen a koto-kamarazenében.
A hangszer
A nyak, amely gyakran egymásba illeszthető darabokból készül, egy fakeretes testen halad át. A testet hagyományosan macska- vagy kutyabőr borította, ma gyakori a műbőr. A három, hagyományosan selyemből készült húr egy kis húrlábon emelkedik a bőr fölé, így maga a bőr szolgál rezonáns fedőlapként, nagyjából úgy, mint a bendzsón.
A samiszennek három fő mérete van, a nyakról elnevezve. A vékony nyakú hoszozao a nagautát, a kabuki zenéjét szolgálja. A közepes csúzaót a dzsiutában és több elbeszélő stílusban használják. A vastag futozao a gidajú, a bábszínház súlyosabb zenéjét hordozza, valamint a cugaru-samiszent és a nanivabusit.
Hogyan hallgassuk?
Először a zümmögésre figyelj. A legmélyebb húrt kiemelik a felső nyeregből, így rezgés közben súrolja a nyakat; ez a szándékos hatás a szavari. A kínai és az okinavai hangszeren nincs meg, a játékosok pedig a jó, zengő szavarit a tudás jelének tekintik.
Aztán figyelj a pengetőre. Lefelé üt, és gyakran a húr mellett a bőrt is eléri, ezért sok stílusnak éles, ütős a hangindítása. A bal kéz a csupasz nyakon fogja le a húrokat, csúszik a hangok között, és ütögeti vagy pengeti őket.
Rögzített hangolás nincs. A három alaphangolás, a honcsósi, a niagari és a szanszagari csak a húrok közötti hangközökkel van meghatározva, így a hangmagasság követheti az énekest. A játékosok gyakran egy darab közepén, megállás nélkül váltanak hangolást.
Rövid történet
A samiszen őse, a kínai szanhszien eljutott a Rjúkjú Királyságba, ahol az okinavai szansin lett belőle. A 16. század második felében Szakai kikötőjébe érkezett, Oszaka mellé. Egy korai beszámoló szerint vak biva-játékosok alakították át, és a pengető használata feltehetően a bivától ered.
Gyorsan elterjedt. Az elbeszélő kántálás, a dzsóruri a 17. század elején a samiszent választotta kísérőhangszeréül, a Genroku-korban pedig Takemoto Gidajú több stílust egyesített a gidajú-busiban, amely ma is a bunraku zenéje. A kabuki saját elbeszélő stílusokat olvasztott magába, és létrehozta a nagautát. Vak zenészek kamararepertoárt építettek, amely a kotóval társulva a szókjoku része lett. A Meidzsi-korban a népdal, a nanivabusi és a női gidajú egyaránt virágzott a samiszennel. A 20. században Honsú északi részének játékosai a helyi minjóból kifejlesztették a rögtönzött, virtuóz cugaru-stílust.
Ezzel kezdd
A Kappore táncdal, amelyet Kudzuoka Szókicsi énekel samiszenkísérettel. A hangszer elbeszélő oldalához hallgasd meg a Sinsógait, Szuehirotei Tacumaru 1906-os nanivabusiját. A samiszen Torii Namino és Otaka Minoju 1966-os kotohangversenyén is közreműködik, kezdd az A oldallal.
Kérdések
- Mi az a samiszen?
- A samiszen japán háromhúros lant hosszú, érintő nélküli nyakkal és kis, bőrrel borított testtel, általában bacsi nevű nagy pengetővel játsszák. Kíséri a kabukit, a bunrakut, a népdalt, az énekelt elbeszélést és a kamarazenét.
- Mi a szavari a samiszenen?
- A szavari az a zümmögő rezonancia, amely akkor keletkezik, amikor a felső nyeregből kiemelt legmélyebb húr hozzáér a nyakhoz. A japán hangszer szándékos sajátossága.
- Honnan származik a samiszen?
- A kínai szanhszienből, amely a Rjúkjú-szigeteken át vándorolt, ahol szansin lett belőle, és a 16. század második felében érkezett meg az Oszaka melletti Szakaiba.