民謡
Népdal
A minjó (民謡) a japán népdal: Japán tájegységeinek munka-, ünnepi, tánc- és bordalai, amelyeket a hétköznapi emberek hallás után adnak tovább egymásnak, nem név szerint ismert zeneszerzők jegyeznek le.
- 宮古島の三線Miyakojima no sanshin — Szansin Miyakojimán3:33
- 伊丹の秋洗い唄Itami no aki-arai uta — Itami őszi mosódala4:25
- 伊丹のもとすり唄Itami no moto-suri uta — Itami dal az élesztőkovász őrléséhez4:27
- 伊丹の酛掻き唄Itami no moto-kaki uta — Itami dal az élesztőkovász kevergetéséhez3:23
- かっぽれKappore — Kappore (táncdal)2:17
- 沖の鷗Oki no kamome — Sirály a nyílt tengeren (halászdal)2:06
- 津屋崎祇園山笠の開幕Tsuyazaki Gion Yamakasa no kaimaku — Ének a Tsuyazaki Gion Yamakasa megnyitóján1:32
Kísérőszöveg
Minden vidéknek megvannak a kedvenc dalai és a saját éneklésmódja. Egy 1987-es felmérés mintegy 58 000 fennmaradt minjót számolt össze az országban.
Hogyan hallgassuk
Sok minjó egy-egy munkafolyamat daléként született, amelyet azért énekeltek, hogy a dolgozók csoportja együtt maradjon. Ez az eredet gyakran ma is hallható. A munkadalokat eredetileg kíséret nélkül énekelték, egy vagy több hangon, ugyanazt a dallamot apró eltérésekkel, és ritmusuk szabálytalan is lehet, betoldott szótagokkal és váltakozó ütemmel, amelyek a munka vagy az iszogatás közbeni rögtönzésből erednek. Az Edo-korban és később a zenészek sok ilyen dallamhoz samiszent, sakuhacsit vagy sinobue fuvolát adtak, és dobok is társulnak hozzájuk, ha a dal tánchoz vagy szertartáshoz szól.
Figyelj a hangsorra is. Honsú, Kjúsú és Sikoku régebbi népdalai többnyire a minjó hangsort használják, az okinavai dalok többsége viszont a rjúkjúi hangsort. Okinaván a kísérőhangszer a szansin, egy kígyóbőrrel borított háromhúros lant. Úgy tartják, a kínai szanhszienből származik, és a samiszen őse.
Rövid történet
Maga a minjó szó modern. A Meidzsi-kor közepén alkották meg a német Volkslied fordításaként. Azelőtt vidéki dalokról vagy, a leggyakrabban, egyszerűen utáról, dalokról beszéltek. A Taisó-kortól a korai Sóva-évekig költők, zeneszerzők, lemezkiadók, az oktatási minisztérium és az NHK egyaránt azon dolgozott, hogy a helyi dallamokat a minjó néven összegyűjtse, egységes változatokban rögzítse és országosan elterjessze. Egyes kutatók a modern műfajt részben e mozgalom találmányának tekintik.
A huszadik században sok dalt virtuóz színpadi darabbá dolgoztak át, amelyeket hivatásos tanároknál tanulnak, akik oklevelet és művésznevet adományoznak. E „színpadi minjó” mellett több száz helyi hagyományőrző egyesület (hozonkai) őrzi a dalokat hagyományosabb formában. Sok közülük csak egyetlen helyi dalt ápol, és olykor úgy éneklik, hogy közben eljátsszák azt a munkát is, amelyhez egykor tartozott.
Kezdésnek
Az oldal három dala az itami szakéfőzésből származik; 2017-ben Minato Hirosi és Jabuta Mahito, a tambai szakéfőző céh tagjai énekelték, Inoue Juizan sakuhacsikíséretével. A főzőmesterek a munka minden szakaszában énekeltek, hogy együtt tartsák az ütemet, és az órák előtti időkben a versszakok száma mérhette, meddig tartson egy-egy munkafázis. Kezdd az Itami dal az élesztőkovász őrléséhez című felvétellel, aztán jöhet az Itami dal az élesztőkovász kevergetéséhez. A messzi délért hallgasd meg a 2016-ban felvett Szansin Mijakodzsimán című felvételt.
Kérdések
- Mi a minjó?
- A minjó a japán népdal: tájegységi munka-, ünnepi és táncdalok, amelyeket hallás után adnak tovább. Sokat ma csiszolt színpadi változatban is előadnak samiszennel, sakuhacsival és dobokkal.
- Milyen hangszerek kísérik a japán népdalokat?
- Sok munkadalt kíséret nélkül énekeltek. Az Edo-kortól kezdve sok dallamhoz samiszent, sakuhacsit, sinobue fuvolát és dobokat adtak, Okinaván pedig a fő hangszer a szansin.
- Miben különbözik az okinavai népdal?
- Az okinavai minjó többnyire a rjúkjúi hangsort használja a fő szigetek minjó hangsora helyett, sajátos műfajai nyelvben és szövegformában is eltérnek. Rendszerint szansin kíséri.
- Mik a szakéfőző dalok?
- A szakéfőző dalok olyan munkadalok, amelyeket a főzde munkásai a főzés minden szakaszában énekeltek, például a kádak mosásakor és az élesztőkovász keverésekor, hogy összehangolják mozdulataikat és mérjék az időt. Úgy tartják, a tambai főzőmesterek az Edo-kori Genroku-korszak óta éneklik őket.