尺八
Hosszanti bambuszfuvola
A sakuhacsi (尺八) Japán hosszanti bambuszfuvolája: a bambuszszár gyökér felőli végéből vágott vastag cső, elöl négy, hátul egy hanglyukkal, és úgy szólaltatják meg, hogy a tetejébe vágott éles peremre fújnak. A név hosszmérték: egy saku és nyolc szun, nagyjából 54,5 centiméter, a szokásos hangszer mérete.
- 岩清水Iwashimizu — Sziklából fakadó víz6:04
- 伊丹の秋洗い唄Itami no aki-arai uta — Itami őszi mosódala4:25
- 伊丹のもとすり唄Itami no moto-suri uta — Itami dal az élesztőkovász őrléséhez4:27
- 伊丹の酛掻き唄Itami no moto-kaki uta — Itami dal az élesztőkovász kevergetéséhez3:23
- 谷間の水車Tanima no suisha — Vízimalom a völgyben3:48
- 秋の調（一）Aki no shirabe (1/4) — Őszi dallam, 1/4. rész2:13
- 秋の調（二）Aki no shirabe (2/4) — Őszi dallam, 2/4. rész3:26
- 秋の調（三）Aki no shirabe (3/4) — Őszi dallam, 3/4. rész3:35
- 秋の調（四）Aki no shirabe (4/4) — Őszi dallam, 4/4. rész3:25
Kísérőszöveg
Más hosszúságú fuvolákat is sakuhacsinak hívnak. Minden egy szunnyi, azaz nagyjából három centiméteres eltérés körülbelül egy félhanggal tolja el a legmélyebb hangot.
Hogyan hallgassuk?
Nincs benne sem nád, sem befúvócsatorna. A játékos az utagucsira, a tetején levő ferde peremre fúj, nagyjából úgy, ahogy egy üveg szájára fújunk, és ez a nyitott kialakítás tág teret ad a hangmagasság és a hangszín alakításának. Az öt lyuk egy alapvető pentaton hangsort ad, a szokásos fuvolán D, F, G, A és C hangokkal. Ami e hangok között van, azt az ajkak és az ujjak hozzák létre. A fej lefelé billentése, a meri nevű technika, mélyíti a hangot, felfelé billentése, a kari, emeli. A lyukak félig vagy részben is fedhetők, és ugyanaz a hangmagasság többféleképpen fogható vagy fújható, mindegyik a maga színével.
Figyeld hát, hogyan változik egyetlen hang, amíg kitart: megduzzadhat, elhajolhat, megremeghet, vagy a lélegzet hangját hordozhatja. A hangterjedelem nagyjából két oktáv, és még egy harmadik oktáv egy része fölötte.
Háromféle zene
A klasszikus szólórepertoárban, a honkjokuban a fuvola egyedül játszik, gyakran szabad ritmusban. A régi darabok többsége az alább ismertetett Fuke-szektától származik; lásd a sakuhacsi szólórepertoárja. A második fajta a kamarazene: a sakuhacsi a koto és a samiszen mellett játszik a szankjoku nevű triós formában. A harmadik a népdal, a minjó, amelyben a fuvola árnyékként követi az éneket.
Rövid történet
A 7. vagy 8. században egy bambuszfuvola érkezett Kínából Japánba az udvari zene számára. E régi fuvolák közül nyolc maradt fenn a Sószóin kincsesházban, kotta azonban egy sem, és a hangszer nagyjából a 10. századra kikopott az udvari zenéből. A 15. században megjelent egy rövid, egyetlen bambuszízből álló fuvola, a hitojogiri. A ma játszott sakuhacsi a 16. században alakult ki, és gyakran fuke-sakuhacsinak nevezik.
A név a zen buddhizmus Fuke-szektájától ered. Az Edo-korban kolduló szerzetesei, a komuszók, mély kosárkalapot viseltek, és vallási gyakorlatként fújták a fuvolát; ezt szuizennek, fújó meditációnak hívták. A szekta kizárólagos joggal bírt a hangszer felett. Amikor 1871-ben a szektát feloszlatták, a sakuhacsi mindenki előtt megnyílt. A szólórepertoár nagy része elveszett, és a fuvola először együttesi hangszerként tért vissza a koto és a samiszen mellett. Ezt modern iskolák követték, köztük az 1896-ban alapított Tozan-iskola.
Ezzel kezdd
A szólóhagyományhoz hallgasd meg az Ivasimizut, a „Sziklából fakadó vizet” Iburozan 2010-es előadásában. A kotóval együtt szóló fuvolához próbáld ki Mijagi Micsio Tanima no szuisa című darabját, Josida Szeifúval a sakuhacsin. A népi oldalhoz pedig: Inoue Juizan itami szakéfőzők dalait kíséri egy 2017-es felvételen, például az Itami no moto-szuri uta címűt.
Kérdések
- Mi az a sakuhacsi?
- A sakuhacsi japán hosszanti fuvola, amelyet a bambuszszár gyökér felőli végéből készítenek, elöl négy, hátul egy hanglyukkal. A szokásos hangszer 1,8 saku, nagyjából 54,5 centiméter hosszú; innen a neve.
- Mi köze a sakuhacsinak a zenhez?
- Az Edo-korban a sakuhacsi a zen buddhizmus Fuke-szektájának vallási hangszere volt; kolduló szerzetesei, a komuszók a meditáció egyik formájaként játszottak rajta. A szektát 1871-ben feloszlatták, ezután bárki játszhatott rajta.