声明・読経

Hogyan hallgassuk

A dokjóban a szöveg adja a tempót. Amikor sok szerzetes kántál együtt, a gyakorlatnak külön neve van, fúgin, és a hangok egyetlen testként haladnak végig a szavakon. A ritmust fából készült haldob, a mokugjo, vagy templomi dob ütése tarthatja. A mokugjo üreges fatömb, kívül egy kiálló bordával; mivel a hal sosem alszik, hangját az éber figyelemre szólító jelnek tekintik. Egyes templomi példányok 300 kilogrammnál is nehezebbek.

A sómjó más művészet. A jo hangsorra épül, ugyanarra a pentaton skálára, amely a gagakuban is megtalálható, és stílusait hagyományosan „nehéz” és „könnyen megjegyezhető” csoportokra osztják. Úgy lehet belehallgatni, ha a dallam ívét követjük, nem az ütemet.

A kiejtés is számít. Egyes iskolák a szútra kínai szövegét közvetlenül sino-japán hangzással olvassák, mások japánra ültetik át, a Tendai és a Singon pedig bizonyos szútrákat régebbi olvasatban őriz. Így két templom ugyanazt a szentírást kántálva egészen másként szólhat.

Rövid történet

A kántálás már a Nara-korban a buddhista szertartások része volt. 752-ben kántálási szertartás kísérte a Tódaidzsi Nagy Buddhájának szemfelnyitását. A korai Heian-korban Kúkai és Szaicsó szerzetesek Kínából hoztak haza kántálási stílusokat, és ezek lettek a Singon és a Tendai sómjó alapjai.

Évszázadokon át a kántálás hallás után szállt mesterről tanítványra. Később kialakult a lejegyzése is, iskolánként eltérő szakkifejezésekkel, de csak emlékeztetőül szolgált; a mesterségbeli tudáshoz továbbra is személyes tanításra volt szükség. 1109-ben Rjónin megalapította a Kiotó melletti Óharában a Raigóint, amely a Sórininnel együtt a Tendai-kántálás óharai stílusának képzőközpontja lett. A korai Kamakura-korban Tancsi szerzetes rendszeres zeneelméletet dolgozott ki, amely ma is a Tendai sómjó magja.

A sómjó a templomon kívül is nyomot hagyott. A kósiki, egy japán nyelvű szertartásos előadásforma, saját lejegyzést igényelt, és hatott a későbbi zenére, többek között a nó kántálására is.

Kezdésnek

Jó első hallgatnivaló a Kántálás a Sitennódzsiban. A Dobolás és kántálás a Zenkódzsiban az énekhanghoz a taikót is hozzáadja, a Kántálás a Sicsimen-hegyen pedig egy hegyi templomba visz el. További templomi hangok a Japán templomai és szentélyei válogatásban.

Kérdések

Mi a sómjó?

A sómjó a japán Tendai- és Singon-iskola dallamos buddhista kántálása. Alapjait Szaicsó és Kúkai szerzetesek hozták Kínából a korai Heian-korban, és hagyományosan hallás után tanították mesterről tanítványra.

Mi a különbség a sómjó és a dokjó között?

A dokjó a szútrák hangos recitálása, amelyet sok iskola gyakorol, és amelynek ütemét gyakran fából készült haldob tartja. A sómjó dallamosabb, formálisan tanított kántálási hagyomány, amely főként a Tendai- és a Singon-iskolához kötődik.

Mi az a fadob, amelyet a buddhista kántáláshoz használnak?

A mokugjo, vagyis fahal: üreges, faragott fatömb, amelyet a szútrakántálás közben az ütem tartására ütnek. A hal a mondás szerint sosem alszik, ezért hangja az éberséget jelképezi.