現代邦楽
Kortárs zene japán hangszerekre
A gendai hógaku (現代邦楽) kortárs zene hagyományos japán hangszerekre: új hangversenyművek, többnyire a második világháború után írva, kotóra, samiszenre, sakuhacsira és rokon hangszereikre, szólóban, kis csoportokban vagy nagy együttesekben.
- 谷間の水車Tanima no suisha — Vízimalom a völgyben3:48
- 秋の調（一）Aki no shirabe (1/4) — Őszi dallam, 1/4. rész2:13
- 秋の調（二）Aki no shirabe (2/4) — Őszi dallam, 2/4. rész3:26
- 秋の調（三）Aki no shirabe (3/4) — Őszi dallam, 3/4. rész3:35
- 秋の調（四）Aki no shirabe (4/4) — Őszi dallam, 4/4. rész3:25
Kísérőszöveg
A kifejezés még Japánban is tág, gyakran genpóra vagy egyszerűen „kortárs darabokra” rövidítik. A huszadik század elejének művei, például Mijagi Micsióéi, általában inkább a klasszikusok közé sorolódnak.
Hogyan hallgassuk
Történetük nagy részében a japán hangszerek valami más részeként szóltak, például a nó- és a kabukiszínházban vagy a nagauta hosszú énekelt elbeszéléseiben. A gagakut leszámítva ritka volt a pusztán meghallgatásra szánt zene. A gendai hógaku az ellenkező feltevésből indul ki. A hangszerek maguk a lényeg, a darab pedig hangversenyteremben való meghallgatásra készül.
Hallgasd tehát a régi hangot új keretben. A koto, a samiszen és a sakuhacsi megtartja saját technikáit és hangszínét. A körülöttük lévő forma változik meg: duettek és versenyművek, nyugati típusú harmónia, a hangterjedelem bővítésére épített új hangszerek. Egyes darabokat nyugati zenei képzettségű zeneszerzők írtak, másokat kotojátékosok a saját hangszerükre.
Rövid történet
Az alapokat Mijagi Micsio (1894–1956) rakta le, egy vak kotomester, akire a nyugati zene is hatott. Kotóra és sakuhacsira írt Haru no umi („Tavaszi tenger”, 1929) című műve lett legismertebb darabja, és új kotókat is feltalált, köztük egy tizenhét húros basszuskotót. Nemzedékének játékosai olyan zenét kezdtek írni, amely kizárólag meghallgatásra szólt. Ezt a mozgalmat sin Nihon ongakunak, „új japán zenének” nevezik. Mijagi több mint 500 darabot írt.
Szűkebb értelemben a gendai hógaku a háború utáni műveket jelenti. Az 1960-as évek végétől a japán kortárs zeneszerzők, és néhány külföldi is, új érdeklődéssel fordultak a hagyományos hangszerek hangszínei és játékesztétikája felé. A legismertebb eredmény Takemicu Tóru November Steps című műve bivára, sakuhacsira és zenekarra. Ez a fellendülés az 1970-es oszakai világkiállítás után lecsendesedett, amikor az avantgárd zene világszerte megtorpant, de a repertoár azóta is gyarapszik.
Miki Minoru (1930–2011) úttörője volt a japán hangszerek nagy együtteseire való komponálásnak. 1964-ben megalapította a Nihon Ongaku Súdant (Pro Musica Nipponia), és sokat komponált neki. Noszaka Keiko kotojátékossal kifejlesztette a húszhúros kotót, és öt kotóversenyt írt. Szavai Tadao kotovirtuóz és zeneszerző volt, aki nyugati zenészekkel is dolgozott. Ma együttesek, kiadók és egyes játékosok folyamatosan rendelnek új darabokat.
Kezdésnek
Kezdd Mijagi Micsióval, aki megnyitotta az utat mindaz előtt, ami itt szól: az Aki no sirabe 1925-ben készült felvételén Josida Szeifú játszik sakuhacsin. A koto és a sakuhacsi együtt a repertoár egyik leggyakoribb párosítása. A két hangszer mögött álló régebbi zenéhez lásd a kotozene és a sakuhacsi szólórepertoárja oldalt.
Kérdések
- Mi a gendai hógaku?
- A gendai hógaku kortárs hangversenyzene hagyományos japán hangszerekre, például kotóra, samiszenre és sakuhacsira. A kifejezés főként a második világháború után írt művekre utal.
- Kik a gendai hógaku legfontosabb zeneszerzői?
- Fontos név Miki Minoru, aki 1964-ben megalapította a Pro Musica Nipponia együttest, valamint Szavai Tadao kotojátékos és zeneszerző. Korábban Mijagi Micsio rakta le az alapokat olyan művekkel, mint a Haru no umi. A terület legismertebb darabja Takemicu Tóru November Steps című műve.
- Mi a húszhúros koto?
- Megnagyobbított koto, amelyet Miki Minoru zeneszerző és Noszaka Keiko kotojátékos fejlesztett ki. Sok új mű született rá.