산조 散調
Kísérőszöveg
Míg az udvari zene rendezett és közösségi, a szandzso egyetlen zenészé. A népzenéhez (minszogak) számítják, és a Nemzeti Kugak Központ szerint ebben a formában mutathatja meg a zenész egyszerre a tudását és a saját értelmezését.
Hogyan hallgassuk?
A szandzso ritmusciklusok, csangdanok láncából épül, amelyeket kötött sorrendben, lassútól gyorsig játszanak. A leglassabb csinjangdzsóval indul, majd a csungmorin és a csungdzsungmorin át a csadzsinmoriig halad, egyes változatokban pedig még gyorsabb ciklusokig. A darab tehát menet közben gyorsul, a lassú kezdés pedig hagyja, hogy a hallgató belemerüljön a dallamba.
Minden cikluson belül figyeld a dallamhangszer bal kezét. A kajagumon a húrlábakon túl nyomja le a húrokat, hajlítja és megremegteti a hangokat, és a kifejezés nagy része ezekben a hangmagasság-árnyalatokban rejlik. A zene hangnemek között is vándorol, ezek közül a kjemjondzso a leggyakoribb.
A dobos a szólista mellett ül, tartja a ciklust, és rövid biztató kiáltásokkal, cshuimszékkel is kíséri a játékot. Élő előadáson a közönség is válaszolhat saját cshuimszékkel, akárcsak a phanszori, az énekelt történetmondás esetében.
Rövid történet
A szandzso régebbi zenéből nőtt ki: a szinavi, a sámánszertartások rögtönzött együttes-zenéje, és a phanszori egyaránt táplálta. Formájának megteremtését általában Kim Cshangdzsónak (1865–1920) tulajdonítják, 1890 körül, bár kortársai közül mások is játszottak szandzsót. A kajagumról más hangszerekre is átterjedt, köztük a komungóra, a hegum nevű vonós hangszerre és a fuvolákra; a nagy bambuszfuvolán játszott tegum szandzso az 1920-as években következett.
A szandzsót mestertől tanulják, és továbbadják. Minden változat, vagyis iskola (rju) annak a zenésznek a nevét viseli, aki először összeállította a dallamait. A Koreai Kultúra Enciklopédiája a kajagum szandzso nyolc iskoláját sorolja fel, köztük Kim Csukpha, Szong Kumjon, Kim Jundok és Cshö Okszam iskoláját. Ezek hosszban, a használt ciklusokban, hangnemeikben és díszítéseikben különböznek: Szong Kumjon változata nagyjából egy óra, Szim Szanggoné viszont csak három ciklusból áll. A kajagum szandzsót 1968-ban nyilvánították fontos szellemi kulturális kinccsé.
Kim Csukpha Kim Cshangdzso unokája volt. Hétévesen kezdett tőle kajagumot tanulni, halála után pedig egyik tanítványánál, Han Szongginél folytatta. Szandzsója nagyapja dallamaira épül, a sajátjaival kiegészítve, és teljes terjedelmében több mint ötven perc. Változatos hangnemváltásairól és finom, mély vibrátójáról ismert, és nem a többi iskola záró kjemjondzsójában, hanem egy módosított kangszandzse hangnemben ér véget.
Ezzel kezdd
A Kotonén a Kim Csukpha-iskola szól, Mun Gjonga játékával, Csong Dzsunhóval a csanggun, 2014-ben, a Nemzeti Kugak Központban: Kajagum szandzso, Kim Csukpha iskolája. Nagyjából tizenöt perces, a teljes szandzso egy része. A kajagum rokonaiért lásd a kucsenget és a kotót, valamint A citerák családja című állomást.
Kérdések
- Mit jelent a szandzso?
- A szandzso (散調) jelentése „szétszórt dallamok”. Koreai szólózene egy hangszerre csanggu dob kísérettel, amely a nagyon lassútól a gyorsig tartó ritmusciklusok sorában halad.
- Ki teremtette meg a szandzsót?
- Általában Kim Cshangdzsónak tulajdonítják, aki 1890 körül, a szinavira, a phanszorira és a sámánzenére támaszkodva formát adott a kajagum szandzsónak. Kortársai közül mások is játszottak szandzsót.
- Mik a szandzso iskolái?
- Minden iskola (rju) a szandzso egy változata, amelyet a dallamait először összeállító mesterről neveztek el, például a kajagum szandzso Kim Csukpha- vagy Szong Kumjon-iskolája. Az iskolák hosszban, ritmusciklusokban, hangnemekben és díszítésben különböznek.